Van annak valami diszkrét bája, amikor a jelenlegi kormány egykori helyettes államtitkára oly módon próbál nyomást gyakorolni korábbi munkahelyének mai vezetőire, hogy telesírja a sajtót az általa lassan két éve vezetett múzeum nyomorával. Mindezt úgy, hogy közben úgy csúsztatja a számokat, mint jamaicai bobos a gyakorló szánkót.
Vágjuk fel gyorsan az ereinket amiatt, hogy a szentendrei múzeumokra a tavalyi 310 millió forint helyett csak 191 jut idén? Igen, de csak akkor, ha azt ügyesen elhallgatjuk, hogy a tavalyi 310 millióból nemcsak Szentendre múzeumainak működését, de egész Pest megye, valamennyi, a megyei múzeumhoz tartozó gyűjteményét kellett fenntartani. Tehát azokat a kisebb-nagyobb intézményekét is, amelyek éppen idén január elsejétől kerültek azokhoz a településekhez, ahol fizikailag is találhatók.
Eljött az armageddon, mert harminc embert el kellett küldeni a szentendrei múzeumoktól? Persze, és csak Bruce Willis menthetné meg az intézményt, ha eltitkoljuk, hogy a 30 ember csak 19, mert jó magyar szokás szerint a be nem töltött státuszokat, meg a nyugdíjasokat is bemondjuk. No meg hallgatunk arról is, hogy azért kellett elküldeni kollégákat, mert januártól nem tartozik fennhatóságunk alá egész Pest megye, csak a 27 ezres Szentendre.
A magyar kultúra legújabb botrányköve, hogy nem turista szezonban be kell zárni múzeumokat? Igen, ha úgy csinálunk, mintha az elmúlt évtizedekben nem ebben az országban éltünk volna, és közelébe se merészkedtünk a honi múzeumoknak. Nehéz tudomásul venni, pedig tény, hogy vannak - és voltak - időszakok, amikor a legfelkapottabb Szentendrén sincs annyi látogató a múzeumokban, amiből legalább a villanyszámlát fedezni lehetne.
És, ha már villanyszámla. Nem csusszanjunk el norvég bobosként azon apró, ámde vicces momentum mellett, miszerint azért vertek 10 milliós bírságot a siránkozó direktor egyik helyi gyűjteményére, mert a múzeum Aczél György óta lopta az áramot! Persze ez feltűnhetett volna az elmúlt szűk két évben intézményeiért aggódó igazgatónak, már ha valóban azzal foglalkozik, ami a dolga. És mondjuk nem saját politikai karrierjének építgetésén - lassan Szentendrén minden ő, ami kultúra és turizmus -, utódjai ekézésén és látványos különállásán - lásd a tavalyi Múzeumok Éjszakáját - jár az esze. Mert tele lehet sírni a sajtót, hogy a városi rangok mellett még teremőrnek is be kell állni, meg lehet a jól fizetett munkánkat minimális hatékonysággal végezni is.
Persze csak akkor, ha egy önmagunk által rendezett konferencián nem röhögtetjük ki magunkat olyan kijelentéssel, hogy 2010-ben a közlönyből tudtuk meg, hogy a kulturális tárca helyettes államtitkárai leszünk. Ahol aztán pár hónap után már csak azon dolgoztunk, hogy a távozásunkat miként készítsük elő.
Ez így nem megy. Kint is vagyok, bent is vagyok, és a saját fészkembe…? Ennél a lebukok és kibekkelem is színvonalasabb hozzáállás.
