Lehet örökérvényű egy szerelem, ellent tudunk mondani a csábításnak, amikor egy harmadik személyben az kristályosodik ki a legvonzóbb formában, ami párunkból, és az egész kapcsolatunkból hiányzik? Ezt a kérdést feszegeti a Volt egy tánc. Vagyis körülbelül a háromnegyede, mert aztán megkapjuk a választ. CSAK AZOKNAK, AKIK LÁTTÁK A FILMET!
Mosolygó főszereplők néznek le a filmplakátról, így a mozi bús-melankólikus végéről csak az árulkodik, hogy azt nem a Corvinban, hanem a Művészben néztem meg. Amikor friss szerelemre gyulladt főszereplőink egy repülőúton először elegyednek beszélgetésbe, még hiszünk abban, hogy a főszereplő nőt alakító Michelle Williams boldog lehet. Hogy kivel, az percről percre változik, a film nagyon pontosan érzékelteti a házassága mellett és ellen felhozott pro és kontra érveket. Pontosan látjuk, hogy mi hiányzik: az erotika, a felnőtt kapcsolat, férjével ugyanis gyerekes játszadozásnak tűnik az élet. Világossá válik, hogy házasságában rajongásig szeretik őt, az újdonságot, az átbeszélt vacsorákat, éjszakákat azonban soha nem kaphatja vissza.
A történések színpada valójában Michelle Williams arca: zaklatottsága, mosolya, könnyei árulkodnak a döntéskényszer nyomasztó valóságáról. Próbál tiltakozni érzelmei ellen, és egy jó ideig el is hisszük: ellent tud állni a fellángolásnak, és ha nehezen, és talán éveken át tartó vívódás során, de visszatalál a férjéhez. Hogy aztán mégis a válás mellett dönt… azt értjük. Hamar kiderül azonban, szavak nélkül, csupán képekből, hogy a boldogságot itt sem találja meg. Talán sokan azt olvassák ki: az új is egyszer régi lesz… Michelle Williams karaktere ennél sokkal többről szól. Próbálja másban megtalálni a boldogságot, amíg azonban magát nem szereti, mással sem élhet harmóniában. De ahogy révedő tekintetét nézzük, nehezen hisszük, hogy ebben a világban boldogságot talál: nem a házasságával volt gond, hanem azzal, amit elvárt tőle. Aztán, hogy élhetünk-e valakivel egy életen át harmóniában, az már egy másik kérdés.
