Amennyiben politikailag korrekt tudósítást írnék, talán azzal nyitnék, hogy az idei Média Hungary is a kapcsolatépítésről és a kommunikációs szakma aktualitásairól szólt. Mivel azonban őszinteségi rohamot kaptam az egésztől, és éppen vélemény műfajban kalandozom, azt kell a képernyőre vésnem, hogy ez a két nap is a smúzolás és az önmagunk becsapása jegyében telt. Viszont erről eszembe jutott, hogy végre egy őszinte konferenciát is rendezhetne a szakma.
„Nagy lenyúlások a magyar sajtóban” lehetne ennek az őszinte médiakonferenciának az egyik blokkja, ahol kibeszélhetnénk, hogy kik, milyen trükkel és mennyi közpénzt tettek zsebre jogtalanul a honi médiában vagy annak közbeiktatásával az elmúlt két évtizedben. Frappáns húszperces előadások hangozhatnának el neves előadóktól a szocialista sajtó lebontásáról és a magánbirodalmak felépüléséről, illetve a közbeiktatott adóforint szivattyúkról.
Lenne annyira érdekes, mint egy valamikori főszerkesztő, konkrétumokat jelentőségteljesen elharapó kesergését a mai média körüli politikai mutyikról hallgatni. Megfeledkezve arról az apró tényről, hogy amikor pár éve még ő volt a zsírosbödön szélén, hasonló aggódásnak semmi jelét nem adta. Mert ugye csak az a korrupció, amiből minket kihagynak.
Ez a blokk tökéletesen megalapozná a „Halott és börtönt megúszó lapgazdák” című panelt, ahol gazdaság- és médiatörténeti érdekességekkel fűszerezett életrajzokban mutatnánk be e két évtized jellegzetes médiatulajdonosait. Miközben egyfajta kontrasztként a „Kollégáknak látszó lények által átvert kollégák” című mini sorozat – csak – néhány olyan újságírót vonultatna fel, akiket egzisztenciálisan toltak a tönk szélére kalandorok, akik jogosulatlan anyagi haszonszerzés céljából vagy szimpla dilettantizmusból indítottak médiavállalkozásokat, amikhez fényes ígéretekkel csábítottak zsurnalisztákat, majd megfeledkeztek róluk a pénztár előtt.
Tudom, hogy ez utóbbira sokan jelentkeznének előadónak, de lenne is annyira érdekes, mint egy bájgúnárt arról hallgatni, ő személy szerint milyen fantasztikusan van jelen egy évtizede a honi médiában, elhallgatva a tényt, hogy ezt egy állami pénzosztó vállalat mindenható uraként alapozta meg. Azaz Majka megjelenésszámában erősebb hozzáadott értéket fedezhetünk fel.
Mindezek után nem kerülhetnénk meg a valódi szakmai aggódást, így lenne egy olyan blokkja is ennek az őszinte konferenciának, amikor az újságíró szakma mélyre süllyedésének okait elemeznénk. Ennek lehetne, mondjuk az a címe, hogy „Újságíróképzés és meggazdagodás, avagy te papírt kapsz, én luxusnyaralót”. Itt megszólalhatnának mindazok, akik az elmúlt húsz évben bármilyen újságíró képzésnek a bevételi oldalán hallgatták a kassza csilingelését, és elmondhatnák, vajon minden rendben van-e a lelkiismeretükkel. És persze szót kapnának a médiavállalkozások tartalomért felelős nagymenői is, hogy végre nyíltan beszéljenek a minőség, ennek bekerülési költsége és a profit maximalizálása közötti háromszögelés problematikájáról. Persze ebbe simán benyomhatnánk azt az előadást, amely címe szerint az oknyomozó újságírásról akart szólni a Média Hungaryn, de csak az adatbányászat és összefüggés keresés alapjait érintette színes-szagos prezentációban úgy, mintha a passzát szél megalkotása történt volna.
Nem mondom, hogy egy ilyen őszinte médiakonferencián is olyan művigyoros lenne a folyosói társalgás, mint a siófokin volt, avagy sírnánk és röhögnénk az elhangzottak után, netán néhány pofon is elcsattanna. Az üzleti oldalát sem látom még a projektnek, de nem is tapsolnánk el annyit két nap alatt, amiből az Ormánság minden lecsúszott egzisztenciája egy évig vígan élhetne. És persze nem hallgatnánk meg újra és újra ugyanazokat a szakértőket és médiamókusokat sem, akik évente elmantrázzák, hogy mennyire vacak minden, pedig ők tudják a tutit, ám mégis mindig, minden marad a régiben. No meg a honi média befolyásos TOP 50-je is kicsit másként festene. Avagy ugyanezek lennének, csak akkor a cím lenne más.
Őszinte leszek. Esélytelen egy ilyen konferencia. Pedig miközben a köldökünket nézve, a média mélyrepülését elkenve, a politikai elit felelősségét boncolgatjuk, magunkba szállhatnánk, és példamutatás gyanánt, valami hasonló kibeszélés után vehetnénk elő egy tiszta lapot.
